A kiállításról

Valahogy úgy alakult, hogy ötven évet mértem ki magamnak, ezért a kiállítás az ötvenen felüli 11 évről szól. 11 olyan évről, amikor a pillanat elvárásainak akartam megfelelni. 11 olyan évről, amikor helyzetet tudtam teremteni – nem magamnak! Megbízóknak, tervezőtársaimnak, hallgatóknak, épületeknek. 11 olyan évről, amikor az építészettel való foglalkozás keretei, eszközrendszere, a társadalmi közeg, és ezzel a munkamódszer is alapvetően megváltozott. Ezért is a cím: Időn túl.
(5 mondat az Időn túl c. akadémiai székfoglaló kiállítás elé,
2017. október 2–9. FUGA)

Mától a kiállítás is túl van az időn. Reggel bontunk. A mindössze egy hétnyi nyitvatartás rövid volt – az anyag pedig töménynek tűnhetett annak, aki arra vállalkozott, hogy átolvassa. Ezért mindent, amit leszedünk, az időn túlra lendítünk. A kiállítás bezárásával indítjuk a kiállítás blogját. Hogy ne legyen tömény, az anyagot adagolva töltjük fel. Hetente egy témával frissítjük a kínálatot. Abban a sorrendben, ahogy a Trezorban látható volt.

Mindebben az segít, aki a kiállítást rendezte, menedzselte, kivitelezte, aki a kiállítót folyamatos jelenlétével rávette a szövegek, témák, képek előteremtésére – Karácsony Rita.

A szöveggondozásban Karácsony Zita volt, lesz segítségünkre. Köszönet nekik.

Külön köszönet a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának bizalmáért.

2017. október 9.
Karácsony Tamás