Pályázni jó!

Pályázni szabad elhatározásból pályázik az ember. Nincs szorító kötelezés, ami a megadott pályán tartaná. Nem kérhető számon, ha eltér a kiírástól. Nem okoz kárt, ha a feltett kérdéseket másképp értelmezi. A koncepcióalkotás sokkal tisztább, pontosabb lehet. Hosszú felkészülést, ismeretszerzést követően válunk képessé arra, hogy „visszakérdezzünk”. Magunk felé, alkotótársaink felé. Mert a pályázat többnyire közös vállalkozás. Közösségi munka. Több értelemben is.
És talán ezért felelősséggel is jár. A pályázat új minőséget teremt. A szabad szárnyalás teszi ezt. Gondoljunk a koncepciómodellekre. Mennyire bátrak, szélsőségesek, inspiratívak. De mire sorozatgyártás lesz belőlük, addigra lehiggadnak, mértéktartóvá válnak.
A koncepiómodell alapja egy gondolattársítás is lehet – ez alakítja a formát, a megjelenést, az eszmei tartalmat.
Minap olvastam az új generációs hidrogén-üzemanyagcellás koncepciómodellről. Az új gondolathoz új forma társul, melyet így vezetnek be: „A hidrogén-üzemanyagcellás koncepciómodell áramvonalas formáját a természet és a víz ihlette – a víz, mely az autó által kibocsájtott egyetlen anyag – letisztult és nyugodt formatervezés, mely hangsúlyozza környezetkímélő jellegét.” Meggyőző szöveg, hozzá meggyőző képek az új típusról.
A pályázat a kísérletezés terepe. Folyamatos lehet a teamtársak közötti szerepcsere, ami segíti a több szempontú gondolkozást. Remek terepe a csapatépítésnek, az új szerepek vállalásának. És a végeredménynek új minőségnek kell lennie, új, a gondolathoz, a koncepcióhoz simuló, azt erősítő feldolgozással, ábrázolással. Egységes hangnemben írva, egyetlen akkordként megszólalva, tömören, logikusan, érthetően előadva.
Valami ilyesmit éreztünk tervpályázataink készítésekor, és ezt olvasom vissza, több év elteltével is a műleírásokból, a grafikákból, a rajzokból.

Ami a közösségi munkát illeti, azt az egyetemi tervezési feladatok a pályázatokhoz hasonlóan serkentik. De itt a felelősség fokozottan jelen van. Ezért a csapat hierarchikusan szerveződik. Mint egy tervezőirodában. A munkakapcsolat ugyanakkor felszabadultabb. A napi egyetemi párbeszéd hangulata, a sokváltozós gondolkozás, a kísérletezésre való hajlam sokban segíti a munkát és egyben növeli a hatékonyságot. Ezért szorgalmaztuk a tanszéki műterem létrehozását. A munkák eredményesek, sikeresek voltak, és hordozták a kollektíva erősödésének, összetartásának esélyét.

Még egy köztes műfaj: a szakmérnökin, doktori iskolában készített pályamunkák. Ezeknek az a sármja, hogy egy-egy kiemelt szempont erősen meghatározza lefolyásukat. Egy példa a szakmérnökiről: körjáték (a kitett füzetek egyike példán keresztül ismerteti a munkamódszert – a „játékszabályokat”.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s