248-08-02

Gelse, iskola
2008–2010

építész munkatársak:
Kemes Balázs
Gerzsenyi Tibor
Zsirai Róbert

Az aula építése egy hosszú folyamat köztes eleme. A folyamat első megvalósult épülete a termálfürdő. Ennek megnyitóján az építészek meghívott, sőt(!) hozzászólásra felkért szereplők voltak. Ez a megírt szöveg ide kívánkozik, az aula épülete elé:

Ünnep… Ritka alkalom – ünnepeink egyébként is egyre fogynak. Az ilyen ünnepekre pedig, mint a mai sokáig kell várni.
Gondoljunk csak bele, hogy egy épület megvalósulásához milyen sok idő kell. Míg a Suzuki gyártósoráról 5 percenként gurul le egy autó, vagy a pékségben egy sütés 60 darab friss kiflivel bővíti a kínálatot, addig mi, építkezők, építészek, építők meglehetősen ritkán mártózhatunk meg a sikerélményben. Szembesülni a végtermékkel hosszú, kitartó, és mindemellett intenzív folyamatot feltételez. Olyasmi, mint a jó bor készítése – ahhoz is évek gondoskodása, odafigyelése, törődése kell.
Egy-egy ilyen ünnep egyúttal arra is jó alkalom, hogy visszatekintve mérlegeljünk. Mérlegeljünk, és érzéseinket, gondolatainkat megpróbáljuk mondatokba önteni – ami persze nem egyszerű –, mert nem része a szakmánknak. Ha mégis nekiveselkedek, első kérdésem talán az, hogy mi is a tervező építész szerepe.
Mérlegelve az eltelt három évet, tömören úgy fogalmazhatnánk, hogy az építész a vágyakat és lehetőségeket hivatott összefésülni. A vágyakat, melyeknek gazdag a forrása, és a lehetőségeket, melyek szerényebb hozamúak. Mégis ez a két tényező az, ami meghatározó. Nézzük, hogy is álltunk esetünkben a vágyakkal: Gelse az oktatást, a fiatalokkal való törődést lényegi feladatának tekintve a tornaterem megépülte után egy tanuszodára vágyott. Tanuszodára, ami valljuk be, nem egy szokványos vágy. De adódott alkalom anyagi fedezet biztosítására. A vágyak persze, melyeknek forrása kiapadhatatlan, nem elégednek meg a tőmondatokkal. Jobb szeretik a bővített mondatokat. Így aztán a mi mondatunk is bővült: toldjuk meg a tanuszodát egy termálfürdővel. Nem olyan nagyságrendűvel, mint a környékbeliek, egy szerényebbel – csakhogy legyen minden korosztálynak élményanyaga –, hogy odahaza, meg társaságban ismerős legyen az érzés, a hangulat, a párával telített levegő illata. Hogy a nagyszülő ne az előcsarnokban várja meg az unokát, hanem részese lehessen a csodának, az úszásnak, a lebegésnek, ahogy azt Archimédesz törvénybe iktatta. Hogy az iskolapadból kinőttek továbbra is napi kapcsolatot tarthassanak az életet, az egészséget jelentő vízzel – ezért ne kelljen a nyarat várni. Ilyen a vágy természete: szertelen, határtalan.
De van, ami határt szab neki: a lehetőségeink, melyek többnyire szűkre szabottak. Nincs ezzel nagy baj. Ettől válhatnak a vágyak racionális tervekké. Minden megálmodott gondolatot hideg fejjel kell mérlegelni, indokolni, magyarázni.
Ha védhető, akkor jöhetünk mi, építészek, mérnökök, hogy formába öntsük. És ha a gondolat kellőképp racionális volt, akkor a forma is racionálissá válhat.
A racionalitás pedig esetünkben kulcsszó… Hogy miért?… A költségkeretek, a határidők rendkívül szorítottak voltak. A szerkezetválasztást, az anyaghasználatot, a térformálást ez szigorúan irányította, miközben logikus, érthető térkapcsolatokra vágytunk, szellős, nagyvonalú terekre, rengeteg fényre, transzparenciára, kellemes, tiszta belső világra. Mellőznünk kellett tehát minden felesleges mozdulatot. Őszintén feltárulkozó szerkezetek, tisztán követhető erővonalak, nagy, összefüggő üvegfelületek, árnyaltan osztott terek, visszafogott színvilág jelenthették a racionalitást. És ez a racionalitás biztosított, biztosít kapcsolatot a vidékkel, a településsel, Gelsével. Nem a direkt formai megfelelés, nem az átvett hagyományos anyaghasználat az, ami épületünket hitelessé, Gelse természetes részévé teheti, hanem a gondolkodásmódban, a habitusban való azonosulás. A vidéki élet pedig mindig a megfontoltságot, az egyszerűséget, az érthető, világos megfogalmazást részesítette előnyben. Reményeink szerint ez az átfedés mindennél erősebb kapocs.
Érzésem szerint a tervezési program is ennek szellemében véglegesítődött. Fenntartani egy ilyen intézményt kisebb teher, ha a kihasználtsága magas fokú, ha nemcsak a tanuló ifjúságot szolgálja, hanem környezete minden tagjának kínál sportolási lehetőséget, kikapcsolódást, szórakozást, regenerálódást. A vágyat tehát – ami a tőmondatot kibővítette – a higgadt mérlegelés hitelesíti.
Az ünnep ma Gelséé – a közösségé, amelyik nem állt meg a vágyak megfogalmazásánál – továbblépett, cselekedett. Társakra, segítőkre talált, akik aktív részesei az elvégzett munkán keresztül a sikernek is. Köszönet nekik, az építőknek, a szervezőknek, köszönet a vágyakozóknak, a megvalósítóknak.
Használják a fürdőt, váljon mindennapjaik természetes részévé, legyen tere sportnak, vidámságnak, pihenésnek, szórakozásnak, és legyen alapja újabb vágyak születésének.

 A gelseiek mertek tovább álmodozni. Kétségtelen, hogy az aula építését az adottságok is támogatták. A községnek nem volt közösségi tere (falugyűlés, előadások, koncertek, esküvő stb. számára), az iskolának hiányzott az aula (ünnepélyek, énekkari próbák, vetélkedők stb. befogadására). Az elképzelés ennek megfelelően fogalmazódott meg. A csokorba gyűjtött elvárások alakították a homlokzatot, a portikuszt, a belső téri világot, az aula kétszintességét, a díszudvar zártságát, a kiszolgáló tereket.

Mikorra elkészültünk, fordult a világ: azóta a fürdő bezárt, nem tudni az aula tulajdonviszonya rendeződött-e, az előkészített fejlesztéseket törölték, a folyamat leállt. Gelse másról álmodik.

234561

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s