213-11-01

Esztergom, Imaház utca 2/a
2011

Személyes kézjegyek

Időnként szembesülök azzal a véleménnyel, hogy házaim felismerhetők. Mindig kétkedve fogadtam az ilyen kijelentéseket. Mi végre lennének felismerhetők, ha szándékom szerint a helyhez, az aktuális adottságokhoz igazítottan formálódtak?
Kétségtelen, hogy vannak megoldások, melyekre rájár a kezem. Ilyen például a félnyeregtető. Szeretem a hagyományos nyeregtetőt, de nem bízom magamban annyira, hogy gyakran alkalmazzam. Csak kivételes és kikerülhetetlen alkalmakkor. Ennek oka, hogy a nyergtetős ház rendkívül érzékeny a formálásra, a részletképzésre. Nem illő könnyedén, lazán alkalmazni. Évszázadok tudása, megfontoltsága, hagyománya összegződik benne. Mély ismeretet követel használata, és megfontoltságot, körültekintést. Azt persze nem sugallom ezzel, hogy a félnyereg bárhol, bármikor. De rugalmasabbnak tűnik, kezelhetőbbnek, alakíthatóbbnak. Mintha megengedhetné magának a sokszínűséget, a hangulatváltásokat. Talán a kétarcúsága teszi, hogy így érzem: egyik oldalról nyeregnek mutatja magát, a másikról laposnak. Valójában a részletképzésen, a helyzeten múlik, mit is mutat. Ezt befolyásolhatom, és ezzel a karaktere is erősen befolyásolható. Így értem a rugalmasságot.
Egy példával próbálom magyarázni: Esztergomban, az Imaház utcában van egy különleges fekvésű telek, rajta elhasználódott, szedett-vedett beépítés. Telkünk a háromarcúsága miatt különleges. A főút felé, a zsinagóga terére és a kettőt összekötő keskeny utcára néz. Három eltérő karakterű köztér. Egyetlen épülettel belakni úgy a telket, hogy mindhárom irányba „jó képet vágjon”– ez remek lecke! Készítettem vázlatokat. De első körben bejártam, rajzoltam, fotóztam, értelmeztem a szomszédságot. Igyekeztem megfejteni, megérteni a mozdulatok sokaságát, irányait, dinamikáját. Erre a megszerzett ismeretanyagra támaszkodva készültek az eltérő formálással kísérletező vázlatok. Az alaprajzi elrendezés stabilnak tűnt, nem sokat változott. A tömegformálás, elsősorban a tető kialakítása már jóval gyakrabban. Már az első vázlatok során befelé, az udvar felé lejtő félnyereggel fedtem a tereket. Volt persze belső viaskodás: szabad-e itt, a belvárosban száműzni a nyeregtetőt? Készültek hát ilyen változatok is. De egyre inkább a félnyereg látszott felülkerekedni. Az utolsó, számomra kifejlett változat már mindhárom nézetéből igazolta a kezdeti megérzéseket.
Kívülről, ugye, lapostetősnek is tekinthetnénk, ha nem lennének ott a méretes bevágások (loggia, fedett-nyitott terek), melyek engedik, hogy a tető alá lássunk. Ez a látvány mindent elrendez. A három helyzet ilyen szempontból eltérő. A főutcai az első emeletre helyezett fedett teraszt mutat (polgári hagyományok, a bazilika, a várhegy látványára hangoltan). A zsinagóga terére néző homlokzat zárt, tengelyesen komponált nyílászárókkal (barokkos kimértség). A sikátornyi utca mentén nagy, transzparens kivágás mellett haladunk el, a tető alá látva, átlátva a belső térfalakra. Néha, ráakadva a 3D-s modellre, élvezem a repülést a belső-külső terekben, a tetősíkok fölött, alatt.

1

2

3

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s